KEMÉNY BERTALAN 1928 - 2007
|

BERCI múlt időben azt mondta, mintegy száz telefonszám fér az ember noteszába - ennyi valós kapcsolatra képes az ember... Neki sikerült ezrekre figyelnie, százaknak volt mestere, miközben folyamatosan javítgatta önmagát. Utolsó írásában az emberi közösségekről elmélkedik, szerinte a család biztonsága az alapja a működő közösségnek. Sok okulnivalót hagyott ránk, és sok feladatot. (Faludi Erika)
|
|
Balázs Sándor szentgericei lelkipásztor Kemény Bertalan erdélyi barátai közül így búcsúztatta Kemény Bertalant: " Az emlékezés az örökélet földi vetülete, emlékezésünk akkor hiteles, ha annak akarata szerint élünk, akire emlékezünk. Berci bátyánk! Te tanítottál segíteni azokon, akik még, vagy már nem tudnak segíteni önmagukon. A rád emlékezés kötelez az igazi szolgáló szeretetre, hogy példád szerint az Isteni gondviselés eszközei legyünk. Tamási Áron mondotta volt: "Bizony, nem egyedülvalók vagyunk, hanem valamiféle szerves egységhez tartozunk: egy családhoz, melynek nyelvén szólunk. Ennek a családnak országföldje van, s ha most kevesebb is, mint a nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a föld. Történelme van, mely gyakran szerencsétlen volt is, de hősi volt és önzetlenségében a költők tollára méltó. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet. Halottai vannak, kiknek neve nem számadat, hanem csillagok a föld alatti égen. Élő népe van, mely munkával és az erkölcsi érzék örökségével keresi a boldogulás útját: és álmai vannak, amelyek nem a zsiványoké, hanem a jövendőé." Jókai sírfeliratával idézem fel alakodat, s búcsúzom Tőled kedves Berci bátyám:
"Ami bennem lélek, veletek megy Ott fog köztetek lenni, Mindig megtalálsz virágaid között Mikor elhervadnak Megtalálsz a falevélben, mikor lehull Meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik S mikor megemlékezel rólam Mindig arccal szemközt fogok veled állani."
|
|
Kemény Bertalan emlékezetére Van egy chászid legenda arról, hogy bármilyen sötét is ez a világ, mindig él benne negyven igaz ember, és az ő munkálkodásuk őrzi meg az egész világot. Kemény Berci, öreg barátom, kétségkívül egyike volt ennek a negyvennek, és most, 2007. március 13-án, napokkal a 79. születésnapja előtt, itt hagyott minket. Barátságos, hallatlanul nyitott, kapcsolatteremtő és széles látókörű ember volt, igazi közösségi lény, ráadásul abból a sajnos nagyon ritka fajtából, aki azt is tudja, hogy mit kell csinálni. Például hitet erősítő kis írásokat sokszorosítani bázisközösségek számára - még akkor is, ha ezért kijár a börtön. A közösség - magyarázta gyakorta - mindig kicsi, az a legfeljebb 2-300 ember, akit személyesen ismerünk, "elférnek a telefonregiszterünkben", és ami ennél nagyobb, az már idegen, sőt esetleg gyanús is. És ha a modern világ ezeket szétrombolta, akkor a feladat őket helyreállítani. Ami természetesen csak közös értékek alapján lehetséges. Tehát ezeket is helyre kell állítani. Érték többféle van. Léteznek a szimbolikus, nagy közösségi értékek - amikor, 1983 után lehetőség nyílt rá, sok helyi, falusi ünnepet segített szervezni, majd a diktatúrák összeomlása után a határainkon kívülre került erdélyi, felföldi, bácskai falusi magyar közösségek számára is. Léteznek a helyi hagyományok és ünnepek, amelyekre lelkesíteni kell az embereket. De éppen ilyen érték a gazdaság és a helyi megélhetési feltétel is. Az életfilozófia őnála, a település- és területi tervezőnél, a szakmai stratégia alapja is lett. A tervezőirodákban, ahol dolgozott, a falvak, az elhanyagolt vidékek, a lecsúszó-elanyátlanodó emberek sorsán igyekezett segíteni, és sok kiváló elgondolása is volt velük kapcsolatban, a kisgazdaságok, a kertkultúra, az együttműködési módok, a fejlesztési támogatások, az ellátási rendszerek "testre szabott" kialakításában. Nagy szerepe volt ebben annak, amit ő "homálybogozásnak" mondott, a hozzáértő emberek okos beszélgetéseinek formájában. Az egykor létezett VÁTI-műhely, a Népművelési Intézet, a szerveződő Népfőiskolák, majd az általa kezdeményezett Falufejlesztési Társaság voltak ennek a keretei. De a hivatalokat, intézményeket nem nagyon szerette. Azok se őt. Így azután, amikor a rendszerváltás elméletileg megnyithatta volna a lehetőséget társadalom- és gazdaságszervező reformjai előtt, ezeket inkább elmosta az általános koncepciótlanság. Egy lényeges kivételtől eltekintve. Kitalálta ugyanis még a ’80-as években, hogy az úgynevezett "életképtelen" aprófalvakat nem felszámolni kell, hanem életképessé tenni, és ennek a lehetőségét egyszemélyes intézményként a falugondnok biztosíthatja, akinek van egy mikrobusza, és ezzel a falut bekapcsolhatja a közeli nagyközség vagy kisváros kiépült intézményi rendszerébe, a gyógyszertártól kezdve a postáig, vasútállomásig, iskoláig vagy helyi zöldséges piacig. E rendszer költségei egy ellátott főre vetítve igen csekélyek, és az eredmény, a falu életének fenntartása, messze megéri ezt. Miután pedig szinte csodaszerűen, hivatali támogatást is kapott hozzá, a javaslat megvalósult, működik, az EU-ban példamutatónak ítélték, sőt már exportálni is sikerült néhány kis erdélyi falusi közösség számára. Nálunk közel 1000 ilyen falugondnokság van már, és a költségvetési támogatásuk is biztosítottnak látszik. Nem pótolható űrt hagyott bennünk, barátaiban, tanítványaiban, a Falufejlesztési Társaság tagjaiban az ő távozása, de a munkáját folytatnunk kell. A negyven igazra a világnak mindig szüksége lesz... Miklóssy Endre
|
|
Élete volt a vidék Száz telefonszám fér az ember noteszába. Ennyi valós kapcsolatra vagyunk képesek. Mindig tudott efféle bölcsességeket mondani. De ha megnéznénk a noteszát, biztosan száznál több telefonszám lapulna benne, mert őt aztán nagyon sokan ismerték. És ő is nagyon sokakat ismert. Ezreknek volt mestere, anélkül, hogy ezt bárki kimondta volna. Figyelt a legegyszerűbb emberekre is, a tőlük ellesett fortélyokat nem csak önmaga épülésére használta. Kemény Bertalan több mint másfél évtizede találta ki a falugondnoki rendszert, ötletgazdája, szellemi atyja volt az országossá nőtt, modellértékű kezdeményezésnek. A civil szféra, az önkormányzatok és a központi igazgatás összehangolt tevékenységéről van szó, melynek gyakorlati megvalósítását falugondnokokra, illetve tanyagondnokokra bízzák. Ilyen egyszerű az egész, és persze ilyen nagyszerű. Mert az egyre jobban magára maradt vidéki embereknek, egyedülálló öregeknek, a világvégén lakóknak lassacskán már csak a falugondnokok jelentik a külvilággal való kapcsolatot. Ők hozzák a friss kenyeret, ők hívnak orvost, ők váltják ki a receptet, ők vágják össze a tűzifát, ők szállítják iskolába a kisgyerekeket. Rájuk bármikor, bármilyen helyzetben lehet számítani. Berci bátyánk ezt jól kitalálta! Számára mindig a vidék volt a legfontosabb, azon munkálkodott, miként lehetne csökkenteni a kistelepüléseken és a tanyákon élők hátrányos helyzetét, mit tehetne életkörülményeik jobbítása érdekében. Emberségével és elkötelezettségével elérte, hogy a magyarországi falugondnoki rendszer ma már ezer településen működik, és a szolgálatot a határainkon túli magyarok is egyre több helyen vezetik be. Izzó tekintetű, szenvedélyes, halk szavú ember volt. Berci bácsival egy időben havonta találkoztam, falugondnoki újságot szerkesztettünk. Hosszú órákat beszélgettünk, keresgettük a megírandó témákat, néha nagyon messzire elkalandoztunk az alapoktól, és közben megittunk egy pohár vörösbort. Vártam ezeket a délutánokat, hiszen mindig tanultam tőle valamit. Elsősorban a vidékért érzett felelősséget. Derűt, hitet, kitartást. Kemény Bertalan nyolcvanadik életévében hagyott itt bennünket. Borzák Tibor
|
|
|
|